Harún ar-Rasíd

Harún ar-Rasíd
szerző: Orosz László Wladimir

«Reggelig nézném, s nem telnék be vele,
Pompás volt, ezt csak udvarodban látni!» –
Szólt Abu Juszuf, a legbölcsebb kádi.
«Mézédes sörbet s e hurik csípeje

Derűt ád, hogyha kedvem szegné bármi…
Nézd, fénylő bája épp hozzád illene…
Seherezádé… igen, ez a neve.»
Ar-Rasíd csak ült, hallgatag… «Találd ki,

mily’ furcsa képzet ragadt engem tova…
A távoli Túsz városában voltam;
Fölismertem, bár nem jártam ott soha…

Csodás volt a tánc, jó kádim, valóban.»
S igazgyöngyökként villant ki fogsora:
«Allah a tanúm, láttam magam holtan.»