Hangzók
(Juhász Gyula, 1922)
A: barna, E: fehér, Í: bíbor, Ű: zöld, Ó: kék,
Hangzók, hadd mondom el egyszer nyílt titkotok,
A: roppant darazsak kámzsája, mely tolong
Bűzlő dögök körül, melyeknek vére foly még.
E: derengő színe ezüstös gőzgomolynak,
Kegyetlen jéghegyek, hercegek, hófehérbe,
Í: viruló, finom ajk bíbor ívelése,
Mikor gyilkolni fog, vagy tiltott kéjbe olvad.
Ű: fűzöld tengerek gyönyörű, büszke tánca,
Hűs mezők derűje, ősz homlok szürke ránca,
Melyet alkímia vés a vén főre ki.
Az Ó: orgonaszó, mely távolokba olvad,
Komor találkozó világok s angyaloknak,
Ómega: ibolyás szempárja Őneki!