Haláltánc (Rilke)
Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 5. szám
Nem kellenek zenészek;
szivük huhog, e redves
és bagolylakta fészek.
Levedzenek s a kedves,
büdös sír szaga repdes,
amikor táncra készek.
A táncos kedve részeg,
és paszománya borda,
igazi, úriforma,
elegányos lovag.
Az apáca kelendő,
bomlik fején a kendő;
lovagja járja csalfán.
S a viaszgyertyahalvány
nő imakönyve alján
szelíden ránt egyet
és kicseni az olvasó-jegyet.
Aztán beléhevülnek
e leples síri bomlók;
izzadnak és lehülnek
egy víz a far, a homlok;
és vágynak arra, vajha
lennének meztelen,
mint kisded és a szajha:
cifrázzák esztelen.