Hajnali bálteremben
szerző: Kosztolányi Dezső
1
Úgy jött a villámfényes bálterembe
a víg herceg, mint egy fenegyerek.
De most kinyúlik két széken merengve,
és a leégett gyertyán kesereg.
A haja ősz, mi este feketéllett,
szegény szeme akár a vak üveg,
és érzi a hunyó fényt - bús ígéret -
a gyöngyvirágot, a csengettyüket.
Üvegkoporsó áll a szürkületben.
Vár rá szelíden. A fény összerebben.
Seprőkkel, ronggyal jő a csürhe-nép.
És a vén kéjenc végső ájulatba
hallgatja fáradottan, félig alva
fehér szüzecskék szoprán-énekét.
2
A rózsaszínű gyertyák pityeregnek.
Fakóvá hamvadott a rózsaszín.
Vad táncolók az éji őrületben
a parketten sötét sebet ütöttek.
Ez a nép, hölgyeim és uraim.
A herceg is halottas ingbe bújt már,
és lelke mindjárt messze andalog.
Előbb azonban biccent elegánsan,
és fekete nyakkendőjébe tűzi
a kilobbanó hajnalcsillagot.