Hajósének
| Hajósének szerző: Kis János |
Szerettim édes honja,
Indúl hajóm feléd.
Hűsége lánca vonja
Szülöttödet melléd.
Örömkönyvekre csordúl
Szemem, ha rád tekint.
Napom hol délre fordúl,
S vidám reményre int.
Eléri végre sajkám
Nyugalma szent helyét,
Öledbe, drága dajkám,
Veszed fiad fejét.
Örökre zöld virággal
Fűzöd hajam körül;
Halhatlan ifjusággal
Jövő időm örül.
Mi szép letenni kormányt
A sors ha üldözött!
Feledni, melly veszély hányt
Habok s szelek között,
S fiúi indulattal
Ajánlni napjait
Az égnek, áldozattal
Köszönvén gondjait!
Nekem jut e szerencse,
Nekem jutalmamúl.
Nyűgöm kemény bilincse
Arany fonalra nyúl,
Melly istenek kertjébe
Híven vezérl, a míg
Szelíd öröm keblébe
Jutok, szebb honomig.
Kies liget keríti
Magános házamat,
Folyókút hívesíti
Virágos halmomat,
Hol csendesen csorognak
Időm patakjai,
Zajogva míg zuhognak
Világ nagy habjai.
Szobámban három oltárt
Tinéktek helyhetek,
Kik ég szerettitől járt
Uton vezérletek:
Neked, kilenc szelíd szűz
Feje, Urania,
Neked, baráti szent tűz,
S neked Cypris fia.