Hafiznak
Hafiz, én ─ versengni véled?
Őrület!
Hajó is nagy czélt remélhet
És merész lehet,
Hogy ha vászna feszűl, széled
S délczegen siet ─
De vihar dúl, ─ semmivé lett,
Horgonyt sohse vet...
Igy dalod is hűt meg éget,
Könnyű teneked!
Mert a láng, mely szolgál téged,
Engem eltemet.
Ám bennem is büszkén éled
Nagy emlékezet:
Én is láttam nap-vidéket.
Örök kék eget!