Ha kimegyek

Ha kimegyek
szerző: Móra László

Budapest, 1911
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.

Ha kimegyek tavasszal a rétre
S ránézek az ébredő vetésre:
A parányi búzaszálban,
A búzaszál harmatában
Isten szemét, Isten kezét látom,
Megcsodálom s áldom, mindig áldom.

Ha kimegyek a mezőre nyáron,
A virágban a Teremtőt látom.
A virágban, a fűszálban
Foghatatlan fénnyé váltan
Az Ő szemét, az Ő kezét látom,
Megcsodálom s áldom, mindig áldom.

Ősszel, hogyha járkálom az erdőt
S szállni látok sárga levélfelhőt:
A haldokló falevélben,
Halvány, sőtét levélvérben
Isten kezét, Isten szemét látom,
Megcsodálom, s áldom, mindig áldom.

Ha kimegyek a mezőre télen
S hóruháját ahogy el-elnézem:
Minden apró hópihében,
Zuzmarában, dérben, jégben
Az Ő szemét, az Ő kezét látom,
Megcsodálom s áldom, mindig áldom!