Ha életünk…

Ha életünk… szerző: Joachim du Bellay, fordító: Radó Antal

Ha életünk egy kurta nap csupán,
Nem több, az örökléttel összemérve,
Ha visszatérhetlen száll év az évre,
S minden mulandó, mit ember kiván:

Lelkem! mért nyűgöz földi rabság réve?
Mért csüngesz e homályos éjszakán,
Holott te nem vagy fürge szárny hián,
Mely fölrepíthet a fénynek körébe?

Ottfenn a Jóság, mit mindenki áhit,
Ott megleled a nyugalom tanyáit,
Ott szeretet van, üdvösség s vigasz.

Lelkem! a legmagasb égkörbe szállva,
Az, amit lenn imádva áhitasz,
Előtted lesz a Szépség Ideálja!