Hölgy a tükör előtt
Mint a fűszert az álomitalban,
feloldja a tükre mélyiben
lankatag mozgását szeliden,
majd mosolyát is bedobja halkan.
És vár, míg folyékony tükre pezsdül
gyöngyöt hányva; aztán a haját
a tükörbe önti és agát-
fényes vállait emelve restül,
inni kezd a képből. Félve issza,
mit mámorral inna egy szerelmes,
kémlelő gyanúval, téveteg les,
s a komornát akkor hívja vissza
hogy tükrébe már egy láng, egy bútor
árnya ing, az alkonyi borútól.