Hópelyhek (Gyóni Géza)
| Hópelyhek szerző: Gyóni Géza |
I.
Láttad a vágy tűzét szememben.
Láttál egy csókodért epednem.
- Ugye nevettél akkor engem?
Azt hittem: elperzsel az arcod -
Őrült vágy vívott bennem harcot,
- De egy belső hang visszatartott.
S bár csókod visz az üdvösségre
S a vágy alatt szívem elégne,
- Rá hallgatok, azt súgja: még ne!
II.
Te vagy a fény, a szin, a dal nekem -
Terólad írom legszebb énekem!
De te ne tudd meg azt soha, soha,
Hogy tehozzád sír mindenik sora.
Csak hamva szálljon hozzád nesztelen,
Ilyen szerelmes, csöndes éjfelen.
Mikor a kinom éget végtelen -
A dalt szivemnek lángján égetem.
S neved az éjben százszor elrebegve
Hamvát rábizom az éji szelekre:
Vigyék tehozzád. Párnádon elöntve
Legyen veled örökre, mindörökre.
S legyen rajt álmod tiszta, hófehér,
Mint a halott dal, mely szivedhez ér.