Hófehérke temetése

Hófehérke temetése
szerző: Jászay-Horváth Elemér

Nyugat · / · 1910 · / · 1910. 22. szám

Temetésre szép koporsót szép szavakból ácsolok:
Ácsolok a bánatoknak sötét ébenfa-szavából,
Álmok hajló ciprusából, suttogón mit küld a távol,
S illatoknak cédrusából, melyből illatkönny csorog.

Szép koporsót gyönge karral fonja átal száz virág:
Koszorúzom fáj-virággal, könnyel ékes gyöngyvirággal,
Fehér arcu mirtusz ága hadd ölelje halkan átal,
Illatozva símogassák, bús, komoly kaméliák.

Sok virággal ékes kertem temető lesz, bús, kietlen,
Ácsolok nehéz koporsót, sok virág közt, könnyesen,
Hadd nyugodjék illatok közt, szép szavak közt, holt szinekben.

S mig fölötte ég sötétül, barna bánat szárnya lebben:
Édes álmát nem zavarja vén szemeknek könnye sem.
Hófehérke nyugszik itten hófehéren, csöndesen.