Hódolat (Horvát Henrik)
(Juhász Gyula, 1911)
Kilencvenkilenc harsonák zenéje
Eget hasított, és hátrált az ellen.
Ki áll meg jó kardod csapása ellen,
Gúnyoljon bár az irígyek veséje!
Te győztél, s szépség koronáz ma téged,
S a páratlan babérokon pihenve,
Dulcineádnak vár ma rózsakeble,
Mert tied ő, a szépség és igézet.
A balga bölcsesség hiába vet meg,
Te glóriájában a küzdelemnek
Láttad: minden való hiú e tájon.
De én, szép őrültséged rímbe róva,
Ó, hadd lehessek híred hű heroldja,
Rocinantén ülő költőkirályom!