Héber legenda
| Héber legenda szerző: Tompa Mihály |
Szánt a zsidó Hebron vidékén,
Sok éfát és kórust remélvén
A magból, mit földjébe elvet,
Termő idő kérése mellett.
De im egyszerre, munka közben
Ekéje a sorból kizökken;
És ökre bőg, - nem hajt a szóra -
Az ösztön ellen rúgodózva.
A szántó felnéz, - földje lábán
Arab vándor megy át, s megállván
Kiált: ,Salem!' - »Salem! de menj el,
Ökröm vagyon nagy félelemmel!«
,Hibázol! félte nincs miattam,
Más okra bőg oly riadtan;
Nem érzed-é? földindulás van
S romlás Sion szent városában!
Reng a templom, hull a fal, szint' a
Szépen irott, gyalult sittimfa;
A frigyládánál s szent helyekben
A főpap jár némán, ijedten.
Ki lesz fordítva a szegletkő;
Más vettetik meg s nem kell kettő!
Az égből tűz szállt Bethlehembe...
A Menachem születve benne!'
»Szólj: mily nemzetségből van adva?«
,Szűztől lett Ő s Dávidnak magva!'
»A prófétáktól mondva így volt,
Jött megtörni a régi kígyót!«
,Ő csillagát látták a bölcsek,
S napkeletről vezérve lőnek';
»Én is vágyom a helyre térni,
Hogy imádván, szolgáljak Néki!«
,S mikép tennél ott tisztességet?
Nincs aranyad, mirhád, tömjéned!'
»De van több, mellyel szivem vallja:
Hiszek benned, Dávidnak sarja!«
,Hallod: a tulkok bőgnek ismét,
Maradj, - jobb lesz, hogy Őt ne ismérd!
Mert láttatván a születettnél:
A poroszlók kezébe esnél!
Van nagy kiáltás, és nagy jajszó
Szülők ajkán Rámába hangzó;
Vértől áradt a Kidron árka,
Haragszik Heródes Tetrárka!'
»Mi hátra térit, semmi nincsen,
Vallom nevét kinban, bilincsben!«
,De nem látnád, kit látni vágyol:
Üres immár a szín, a jászol!
A szűznek, - intetvén jel által, -
Futása lőn titkon fiával,
Egyiptom- avagy Sziriába...
Mit téssz most, mely nem lesz hiába?'
»Bár nem vagyok mester, Rabbóni,
S én szájam nem tud bölcsen szólni,
Nincs tevenyájam, sok öszvérem,
Atyámnak nem Judát ösmérem:
De mit mondék, hiven megállom!
És széjjel járván a világon,
Az Ur vezérl és küld tanácsot:
Hol keressem, kit elbocsátott?
S a kisded bárhol rejteték el:
Hozzá jutok hitem jelével,
Ez bár csekély: mondja nyilván azt,
Hogy Tőle ég, föld el nem választ!«
És a zsidó Hebron határán
Nem szánt, kórust, éfát se várván;
Ökrét eladja, és a pénzen
Gyermek-pólának gyolcsot vészen.
Megy s jár mindkét Libánuson tul,
S ott, hol a tenger habja zajdul,
Megáll Egyiptom-, Sziriában
S városoknak kapujában.
S hiván a szoptatós anyákat:
Nagy szóval árul és ajánlgat...
És súgva csendesen sohajtja:
»Végy pólát, végy Menachem anyja!«