Háborús jegyzetek: A háború mint életmentő
szerző: Ambrus Zoltán
A "Matin" február 24-i számában egy francia orvostanár ezt írja:
Amikor a háború kitört, Párizsban új intézménnyel láttak hozzá a szülőasszonyok és a csecsemők fokozottabb gyámolításához. Hogy milyen eredménnyel működött a háborús időnek ez az egyik legelső alkotása, megvilágítja a statisztika. Az anyaságnak a háború öt első hónapjában, vagyis 1914. augusztus elejétől december végéig kevesebb áldozata volt, mint az 1913. évnek ugyanebben az időszakában. Ekkor százhét nőt ölt meg a gyermekágy, a háború öt első hónapjában pedig csak nyolcvanat. 1913 utolsó öt hónapjában a holtan született gyermekek száma 1536 volt, 1914 augusztus elejétől december végéig csak 1207. Két éven alul levő gyermek 1913 augusztusától az év végéig 2420 halt meg, a háború öt első hónapjában pedig 2422... kettővel több, de itt meg kell jegyezni, hogy 1914 augusztusától az év végéig Párizsból csak 1431 gyermeket vittek el vidékre, dajkaságba, 1913-nak ugyanebben az időszakában pedig 6358-at. Ami végül az elhagyott gyermekek számát illeti, ez 1913 augusztusától december végéig 662 volt, a háború öt első hónapjában pedig csak 451. Meg lehet állapítani tehát, hogy a háború első öt hónapjában Párizs területén kevesebb gyermekágyas asszony halt meg, kevesebb gyermek született holtan, kevesebb csecsemő pusztult el és kevesebb gyermeket hagytak el, mint az 1913. évnek ugyanebben az időszakában. És ez nem minden. Mert ennek az eredménynek a koronája az, hogy: a háborús korszak újszülöttjei erősebbek, mint az 1913-ban született gyermekek... "Párizsban sohase lehetett annyi szép gyereket látni és olyan szép gyerekeket, mint most."
Tehát a legnagyobb rosszban is lehet valami jó. Tehát a háborúnak van haszna is. Sok százezer francia katona halt meg vagy vált nyomorékká, de él huszonhét nő és háromszáz-huszonkilenc gyermek, akik meghaltak volna, ha nincs háború, és vagy tizenhatezer csecsemő erősebb, több kilogrammot nyom, mint amilyen erős és súlyos volna akkor, ha Franciaországnak most nem kell összeszednie minden erejét, hogy a nagy európai kavarodásban visszaszerezhesse Elszász-Lotharingiát. Reims lakosait ez bizonyára megvigasztalhatja azért a kis kellemetlenségért, hogy most a "Matin"-t csak a pincében olvashatják, félig megsüketülten attól a durva muzsikától, melynek a hangjai bedübörögtek a pincébe is és sehogy se akarnak elhallgatni vagy legalább egy kis szünetet tartani.
Csak egyről felejtkezett meg a tudós tanár úr. Nem írja, hogy ezt az életmentő "Office central d'assistance maternelle et infantile"-t, mely Madame Poincaré erkölcsi támogatásával ilyen eredményesen működik, miért nem csinálták meg még a béke idején? Pedig nyilvánvaló, hogy amit a háborús felfordulásban meg lehet csinálni, az a békében sem lehetetlen. És nyilvánvaló az is, hogy a baj, amely ellen most egyszerre ilyen lelkesen és ilyen fényes sikerrel küzdenek, már régóta ismeretes... hiszen Franciaország gondolkodói az utóbbi időben jóformán csak erről tanakodtak... húsz-harminc év óta Franciaországnak még a regényírói is ezen a témán rágódtak a legtöbbet... Úgy látszik, a háborúnak csakugyan van egy kétségtelen haszna: az, hogy kiderül, milyen nagy mulasztások, milyen nagy bűnök történnek béke idején a legnagyobb csöndben!... olyan nagy csöndben, hogy senki se veszi észre!...