Háború után

A Wikiforrásból
Háború után
szerző: Tu Fu, fordító: Kosztolányi Dezső

Ország bukik, ám a hegy, víz a régi,
tavasz a fűre-fára visszajön,
hol búcsút mondott a madárka néki,
s virágszirom hullt, mint a tiszta könny.
... Három hóig, őrtűznél kergetőztem,
most tán falum nyugalmas partja vár.
... De ősz hajam úgy meggyérült eközben,
hajtűimet se tartja már.