Gyula bácsi
| Gyula bácsi szerző: Karinthy Frigyes |
GYULA BÁCSI letelepszik mellém. Aggyisten, öcsém.
CSEKÉLYSÉGEM. Alászolgája, Gyula bácsi.
GYULA BÁCSI. Bácsi, bácsi, eszedtokja bácsi. Hát hiszen tudom, hogy vén vagyok, nem tetőled tudtam meg, de azért nem kell az embernek mindig eszébe juttatni.
CSEKÉLYSÉGEM. Ugyan, Gyula bácsi, dehogy is öreg Gyula bácsi. Fiatalabb Gyula bácsi, mint sok fiatalember, Gyula bácsi.
GYULA BÁCSI. Hát -, ami azt illeti. Tartom magam úgy - ahogy.
CSEKÉLYSÉGEM. Bizony. - Hát - szokott-e még írogatni, Gyula bácsi?
GYULA BÁCSI. No, no. Már úgy gondolod persze, hogy ilyen vén csont létemre, ami vagyok, tudom-e még forgatni a tollat... Mi?!!
CSEKÉLYSÉGEM. Ugyan, Gyula bácsi, dehogy is vén csont Gyula bácsi. Gyula bácsi olyan jó színben van, mint egy húszesztendős fiatal leány, Gyula bácsi.
GYULA BÁCSI. Hát, ami a színt, meg az egészséget illeti, az megvan, nem úgy, mint ezeknél a mai fiataloknál.
CSEKÉLYSÉGEM. Bizony. Hát -, mit szól ehhez a szép őszhöz, Gyula bácsi?
GYULA BÁCSI. Szép, szép... szép, a fiataloknak. Mit csinál egy ilyen kehes, vén gebe, mint én... csak úgy elámolygok, amíg ez az öreg csontom visz.
CSEKÉLYSÉGEM. Ugyan, Gyula bácsi, dehogy kehes vén gebe Gyula bácsi. Gyula bácsi egy délceg daliás fiatalember, Gyula bácsi, Gyula bácsi.
GYULA BÁCSI. Azt hiszed, öcsém?...
CSEKÉLYSÉGEM. Egészen bizonyosan, Gyula bácsi. Mit szól, Gyula bácsi, ezekhez az aviatikusokhoz.
GYULA BÁCSI. Nem hiszek az egészben, édes fiam. Tudom, mit gondolsz most magadba, édes fiam, azt gondolod magadba: »Hát persze hogy nem hiszed, te paralitikus, vén hülye, mert olyan vén vagy, mint egy Matuzsálem«. Ezt gondolod magadba, látom a szemeden, ha nem vallod is be, hogy ezt gondolod.
CSEKÉLYSÉGEM kétségbeesve. Gyula bácsi, Gyula bácsi, Gyula bácsi, hogy mondhat ilyent, Gyula bácsi, hogy én ilyet gondolok Gyula bácsiról, hiszen Gyula bácsi olyan fiatal, mint egy fiatal, tüzes csikó, Gyula bácsinak úgy ragyog a szeme, mint egy fiatal núbiai táncosnőnek; Gyula bácsinak, Gyula bácsi, csak úgy rugdalóznak az izmai az életerőtől; Gyula bácsi el lehet ragadtatva Gyula bácsitól.
GYULA BÁCSI. No, no... hát ez a hosszú, ősz szakáll...
CSEKÉLYSÉGEM. Gyula bácsi csak úgy befestette azt biztosan fehérre, az biztosan fekete, Gyula bácsi... Mit szól, Gyula bácsi, ezekhez az ellenzéki pártokhoz, hogy egyesülni akarnak?
GYULA BÁCSI. Ellenzék... ellenzék... kinek kell az ellenzék. Senkinek se kell. Egy ilyen vén szamárnak, mint én vagyok, kávé kell, meg tégla a hasára. Mert hiába mondod te azt, öcsém, hogy a szakállam csak úgy be van festve fehérre -, ha olyan nagyon fiatal volnék, mint ahogy te mondod, akkor feketébe se volna ilyen hosszú szakállam.
CSEKÉLYSÉGEM elkeseredve. Nem is hiszem én azt, hogy az igazi szakáll, Gyula bácsi. - Különben mit szól, Gyula bácsi...
GYULA BÁCSI. Hogy mondod, öcsém, hogy azt hiszed, ez nem is a szakállam?...
CSEKÉLYSÉGEM. Hát persze. Révetegen. Biztosan csak úgy fölragasztotta...
GYULA BÁCSI. No, no... Nem hiszed te azt komolyan...
CSEKÉLYSÉGEM. De Isten bizony, egészen komolyan, úgy éljek.
GYULA BÁCSI. Nem nézek ki én olyan fiatalnak... Öreg vagyok én, vén kecske, vén dög vagyok én már...
CSEKÉLYSÉGEM. De Gyula bácsi...
GYULA BÁCSI. Nem is neveznél te engem Gyula bácsinak, ha nem volnék egy agg troty...
CSEKÉLYSÉGEM fáradtan. Hiszen csak tréfából nevezem Gyula bácsinak... Majd egy ilyen fiatalembert, mint Gyula bácsi, én bácsizni fogok...
GYULA BÁCSI duzzogva. No, no...
CSEKÉLYSÉGEM. Egy ilyen gyereket... Feldühödve. Egy ilyen ifjoncot... egy ilyen... egy ilyen tacskót... mint te... Megfricskázom a szakállát. Egy ilyen kis fruskát... Megráncigálom a fülét. Egy ilyen zöld nyálast... egy ilyen csitrit... egy ilyen kis kotnyelest... Megveregetem a fejét. Egy ilyen csöpp pöszit, egy ilyen fityfirittyet... te kis mitugrálsz, te éretlen csecsemő, most aztán eridj innen, mert dolgozni akar apád, te stepszli... mert bizonyisten megfoglak, és kipöndörítlek innen, ha egy ilyen nyavalyás kis poronty, ami vagy, nem hagy dolgozni egy felnőtt embert... na, rendben van?
GYULA BÁCSI boldogan el.