Gyilkosok

A Wikiforrásból
Gyilkosok
szerző: Kosztolányi Dezső
1906

Állnak komor homlokkal, egy csoportba,
  mint elfogott, nemes vadállatok
s birkóznak a valóval vicsorogva,
  és szájukon vad fájdalom dadog.

Szemükben égő, olthatatlan örvény,
  arcuk fakó, de nem könnyharmatos
s mellükre Themis en-jóvolta örvén
  hízott, fehér lábával rátapos.

Dicső erő, űznek, bömbölve marj hát,
csavard ki csak a festett szajha kardját,
hajrá, a mérleg serpenyője kong…

Cibáljátok köpenyje szögletén,
ha nincs erőtök, majd segítek én,
a boldog őrült, ki mindent leront.