Gyermekek

Gyermekek szerző: Po Csü-ji, fordító: Kosztolányi Dezső

Kis unokám: "Teknősbéka-Kisasszony",
hatéves s lányom: "Nyári--Ruha", három.
Egyik pötyög, még babrálgatja arcom,
másik dalol, verselget mindenáron.
Reggel vidáman lábaimra kúsznak,
éjente meg a mellemen alusznak.
Jaj, gyermekek, miért jöttetek ti későn,
hogy már hanyatlom és a feledés jön?
E picikék az aggastyán szívéhez
férkőznek és az mostan újra érez.
Elromlik a bor, bár ereje volt
s mihelyt kerek már, fogy a telehold.
Így a szívekhez húzó szeretet
csak bánatoknak ád új keretet.
De ha mindenki ilyen balga rab,
miért legyek én náluk okosabb?