Gyakorlat a zongorán
Zümmög a nyár. A délután oly kába.
Friss ruhájában ült az ifjú lány
és kacskaringós ujjgyakorlatába
aprózta vágyát a Való után,
mely eljöhetne reggel, vagy ma este,
vagy itt is volt tán, csak elbújt s a halk,
nagy ablakok előtt, az égbe festve,
elkényeztetve magasuk a park.
Mostan megállt, nézett a fák felé ki,
egy hosszú könyvre vágyva, hallgatott,
s ellökte a vad jázmin-illatot
haragosan. Mert úgy érezte, sérti.