Ugrás a tartalomhoz

Győzelem

A Wikiforrásból
Győzelem
szerző: Kosztolányi Dezső

Csak hagyjatok csatázni engem!
Győzelmemet rajongva zengem.
Mind győz, aki csatára száll.
Nem gyűri le bukás, halál.

Légváramat tündéri kedvvel
tünő homokra épitem fel,
ti hordjatok szivós sarat -
Az én honom áll s megmarad.

Sziklátok ing a harci zajban,
de az enyém megváltozatlan.
Hiába lőttök rá nyilat,
nem reszketek kudarc miatt.

Nem látta senki égi kincsem,
s sok azt hiszi, valóba nincsen,
és gyűjti a kincset hamar -
a díj azé, aki akar!

Nincsen veszély, mely összerontson,
a vérnyomon, a hullaroncson,
hol a remény, hit, kedv ledől -
én álmodom új lét felől.

S amíg a harcporondra gyász nyom,
és sárba hajlik büszke zászlóm,
és porba omlik mindenem,
én felkiáltok: - Győzelem!