Gyászinduló (Juhász Gyula)

Gyászinduló szerző: Juhász Gyula

1918

Öregapám, a kürtös ük, Lehel
A Lech mezőin búsan énekel.

Az alkonyatra hajló dombokon
Nincs már körül se testvér, sem rokon.

Csak idegen, csak ellen, csak halál,
Holt magyaroktól hervad a határ.

És szól a kürt és úgy fáj szólnia,
Fölsír szavában messze Ázsia.

Szent Ázsia, hol a mezők urán
Gyönyörrel nézett végig ős Turán.

Hol társtalan nem élt szegény magyar,
Nem marta, mint a vadkan, száz agyar!

Irigy ellenség és irigy barát
S magas reménynek itta óborát!

Az Istenét berekben lelte fel,
Holt szent tavasz szellője énekel.

Hol az öröm zúg és gyönyör tanyáz
És borozó víg zomotor a gyász!

A kürtje elhal, mint a nagybeteg...
Ó németek, mért sírtok, - németek?