Grieg
| Grieg szerző: Csáth Géza |
Szabadka, szeptember 5.
Grieg Edwárd, a svédek legnagyobb zeneköltője, a mai muzsika egyik legérdekesebb alakja meghalt. Rövid frázisokkal lehetetlen letárgyalni azt a sajátos, merőben egyéni és új művészetet, amit az ő munkái képviselnek, de erre nincsen is szükség.
Grieget megértette és értékelte az egész kultúr-Európa, sőt Magyarország is. Vidéki városokban, ahol meg lehet számolni a zongorákat és zongorásokat, mindenütt megtalálhatni a Peters-féle rózsaszínű füzeteket, melyeken piros betűkkel ott ékeskedik a Grieg név. Az ő muzsikája izgatja és érdekli a hallgatókat. Sajátos harmóniáiban a fjordok hideg, egészséges levegőjét érezzük, vad ritmusaiban és méla és furcsa melódiáiban a kékszemű, elmebajra hajlamos, éjszaki, szőke emberek meleg szívét.
Ez a muzsika kezdte tanítani először a hallgatókat arra, hogy a hangokban elsősorban embert, arcot, egyént keressenek. A nagy németek és az olaszok munkáiban (különböző okoknál fogva) ez a megtalálás sokkal nehezebb, körülményesebb, és a zeneileg fejlettebb intelligenciáknak van fenntartva. Grieg leköti a kezdő játékost és arra kényszeríti, hogy - neki, a zeneszerzőnek a szemébe nézzen és találja ki az érzéseit.
Amit hivatalosan mondani kell Griegről, azt is elmondjuk. Rendkívül tanult, hatalmas tudású muzsikus volt. Igazi poéta lélek. A formákban nem utánozott senkit, apró, dalformájú zongora darabjaiban, szonátáiban, zongoraversenyében, dalaiban a formát sajátosan alakította az ötleteihez. Ebben a tekintetben nemcsak modern muzsikus, hanem 64 éves korában is a legfiatalabbak közé kellett őt számítanunk.
Lángelme volt, sokat teremtett. A munkái századokra szólnak.