Gr.Széchenyi Istvánhoz
| Gr.Széchenyi Istvánhoz szerző: Czuczor Gergely |
Csak tört csapáson, bármi balúl vigyen,
Kalandoz a nép, s róla letérni fél,
S bámúlja gyáván a rögökké
Torladozott utakon menőket.
Nem úgy, honodnak dísze Te, s nagy fia.
Lenézi a bajt férfi tekinteted,
S zászlóval ingatlan kezedben
Lépve elűl töröd a rögösvényt.
Hol kezdje e lant zengeni tettidet?
Vagy hol pihenjen, kezdte ha zengeni?
A műtenyésztő brit szigettől
Boszporuszig nevedet kivívtad.
Mi fölriaszthat nemzetet ősei
Hírén nyugodtan szunnyadozásiból,
Jobb vélemények zsenge magvát
Hintegeté hazaszerte tollad.
S mint a regéskor hőse, Prométeusz
A nyers anyagnak lelket adó tüzet
Égből hozott: úgy ihletéd Te
Honfiaid kebelét heveddel.
Mily érzet, és mily lelkesedés lepé
E szép hazának képviselő szinét,
Hogy megvetetted dús kezekkel
A honi nyelv s tudomány alapját.
Új élet, évszak, gondolat és erő
Kel általad föl, kelnek ujabb körök,
S fejlődnek a közb értelemnek
Sarjai a csinosúlt világban.
Rákos, sokáig híre-fogyott mező,
Többé nem az már: lenge homokjain
Versengve futnak Pest-Budának
Tapsai közt diadalmi mének.
Lelked szilárdabb, s mély behatásival
Dacolni fél a zord elemek dühe:
Ím a hatalmas nagy Dunának
Medre simúl, s foly igába hajtva.
Gőzművek, egy más szerkezetű világ
Szülötti, bátran szeldelik árjait,
S föld olta vészekkel fenyítő
Vaskapuit töredezni halljuk.
Nem kell ahitnod már Neked, ó dicső!
Emlékszobort, ím alkota tenkezed
Nem porhadandó műveidben,
S a nem irígy unokák szivében.
De íme mit lát rád ügyelő szeme
Lelkemnek! izzó gyöngyit alighogy el-
Törléd derűltebb homlokodnak,
Karjaid új viadalra edzvék.
Ó menj tehát, a tennivaló, fölös
Sereggel int még, s nyers daliára vár:
A hydra nincs addig legyőzve,
Míg fejeit megújítni képes.