Gróf Teleki Józsefhez

Gróf Teleki Józsefhez szerző: Kis János

midőn 1792-ben a frankfurti császári koronázás után
Göttinga felé térvén, ott két nap múlatott.

Itt a tudományok szentelt városában,
Hol hazámtól távol, másik Athenában,
Bölcs Minerva bízván kedvesi karjára
Vezet az igazság mennyei útjára;
Midőn bölcs gróf, fényes tisztségeid között,
(Mellyeket érdem szűlt, nem rang kölcsönözött)
Hogy több szent tüzet gyújts nagy lelked lángjával,
Melly örök hívségben él Urániával,
Letenni a pompát s rangot nem kíméled,
S tudós Musáinkat tiszteli személyed;
Engedd itt-létedtől gyúlt tüzem hevében
S e drága szerencsém édes érzésében
Hadd jelentse szívem előtted egy szóval,
Hogy tartozik néked örökös adóval;
S hogy bár bölcs leckéid buzgó tanítványa
Soha méltatlannak a tömjént nem hányja,
S szánva nézi ha kik holt bálványt emelnek,
Melly előtt naponként rabúl térdepelnek;
De könnyen hevűlvén virtus szerelmére,
S szép tetteid korán jutván értésére,
Régen szentelt immár templomot nevednek,
Hol titkon áldozik dicső érdemednek.