Gorkij üzenete
szerző: Juhász Gyula
Először a császárok és királyok üzentek. Többnyire háborút üzentek, halált, romlást és pusztulást. Mindent meggondoltak és megfontoltak. Legalább így gondolták ők, az Isten kegyelméből valók, a félkegyelműek, és ha nem is gondolták így éppen, mindenesetre így mondották. Népeimhez szóllottak, de úgy vélték, hogy ez a nép nyáj (és ők a népek pásztorai), az ő nyájuk a nép, amelyet oda terelhetnek, ahova kényük, kedvük, felséges önkényük akarja, legszívesebben a vágóhídra. Felpántlikázták és leitatták a népeket, az ő hű népeiket, hogy vígan menjenek meghalni érettük, egy tartományért, egy hóbortért, egy hatalmi őrületért. A mások profitjáért kapitalista és imperialista rablók érdekében. Hát igen, először a császárok és királyok üzentek. Azután jöttek sorra, rendre csavaros eszű diplomaták, a császárok és királyok lakájai. És jöttek tyúkeszű sereghajtók, akik mindig papiroson győztek, és akik nem győzték ezt a sok győzelmet a mappán. És ők üzentek kitartásról, idegek dolgáról, amíg ők is meg nem rokkantak és penzióba vagy szanatóriumba vonultak, a sok papiros-győzelem és felelősség elől, amelyet hangoztattak ugyan, de vállalni és elviselni nem mertek, nem akartak. Most már ennek vége. Felelőtlenül, isten kegyelméből, hatalmi tébolyból, egy üzenetre nem lehet többé a népeket vágóhídra vinni. Ma már a császárok és királyok holmi hollandiai vagy svájci menedékhelyről üzennek, az üzenetük rövid és velős: pénzt, pénzt, pénzt; hála Istennek, nem jó világ jár most ezekre a ledőlt bálványokra.
Ma már más üzenet a fontos, az, amit a népek küldenek egymásnak. Szikratáviratok mennek egyik nép szívétől a másik nép szívéhez: örvendetes és testvéri üdvözletek. A világ proletárjai egyesülnek, hosszú küzdelmek után, győzelmes harcuk pihenőjében üzennek egymásnak. Csepel üzen Moszkvának, a kapitalizmus muníciójának egykori szállítója a moszkovita cárizmus egykori bástyájának. Itt Lenin elvtárs: üzeni a boldog szikra, amelytől forradalmi lángra gyúl millió munkás lélek, és piros pünkösdje lesz a proletárvilágnak. És az igazi nagy emberek üzennek, a szellem hősei, a gondolat katonái, az eszme fejedelmei. A múltkor Henry Barbusse üzent, a nagy francia költő, a lövészárok pacifistája, a világ összes alkotó szellemi munkásaihoz fordult, testvéri jobbot nyújtva, egyesülésre híva föl minden költőt, művészt és tudóst a földön, aki az emberi közösség új vallását vallja és hittel hirdeti. Most pedig a forradalmas Oroszország nagy költője, lelki vezére küldött biztató és buzdító üzenetet nekünk, az új magyar szovjetköztársaságnak. Gorkij Maxim üzent nekünk, aki a háború alatt sebesült magyar katonákat ápolt és vigasztalt, Tolsztoj utóda, aki mint Oroszország intellektuálisainak vezetője nemrégen csatlakozott Leninhez, szolidaritást vállalva a forradalommal, amely egy világot akar megváltani a fehér rabszolgaságtól. Gorkij lelkes és örvendetes üzenete a magyar szellemi munkásoknak új erőt ad a további küzdelemre a proletariátus végső diadaláért. Petőfi utódai, a világszabadság pirosló zászlaja alatt rendületlenül megyünk előre az igazság szebb és jobb világa felé.