Genius száll...
| Genius száll... szerző: Kölcsey Ferenc |
Genius száll az énekes' mellébe,
Melly szelíden ömlő dalra hív:
Elmerűlvén lantja zengzetébe'
Szíveket ragadni égi mív!
Mint zephyr' lágy szárnya zúg fölettünk
Bükkje' sátorából szép dala,
S hesperídák kertjeként mellettünk
Rózsaberkek nyílnak általa.
Gyűl' s borong az érzelem reája
Fellegként, melly nyári napra jő;
Felderűl a' gondolat' fáklyája,
'S mint szivárvány, a' dal áll elő,
'S fénykörének messze csillogtában,
A' merengve néző szem előtt,
Ég ragyogva színes pompájában,
Mellyet égi súgarakból szőtt.
Boldog, a' kit isteneink szeretnek,
És teremtő szellem ajkán leng,
'S karja közt a' nyájas képzeletnek
Ideálok' bájhonába reng!
Századokká nyúl-ki pillantatja,
'S felderűl a' kétes messzeség,
Enyhe fényt kap a' bú' csillagzatja,
'S hesperusként rózsaszínben ég.
Istenűlő! földi szellemében
Gúnyol a' gőg téged álnokúl.
Vesd meg őtet lelked' szép hevében,
Álragyogvány fénye, melly kimúl.
'S szállj királyi sasként égi pályán,
Szárnyaidnak nyíl szokatlan út,
'S homlokodra túl a' föld homályán,
Nyersz jutalmúl csillagkoszorút.