Gemmák és hermák

Gemmák és hermák
szerző: Juhász Gyula

Nyugat · / · 1909 · / · 1909. 8. szám

Néha ódon gemmák és aranymivű hermák
Dekadens cézárának érzem magam s fejem
A borostyánt kívánja, mely drága ünnepen
Mámort csitit, míg zöldje álmatagon pereg ránk.

Ódon gemmákon én magamra rátalálok
A fáradt, nagy szemek, a keskeny szájak éle
Vágyak nélkül merednek a hádeszi sötétre.
Ó régi rokonok, ó utolsó cézárok!

Ki voltam én ? Talán a legutolsó voltam,
Ki Numa birtokán pár évig haldokoltam.
Virgilius versét olvasva holdas éjen

S Plátó utópiáján gondolkoztam borongva
Lonckoronás hegyek hűs, harmatos tövében
S reménytelen szemekkel néztem szűz csillagokra.