Gelléri Andor Endre: Kikötő

A Wikiforrásból
Gelléri Andor Endre: Kikötő
szerző: Bálint György
1935

A magyar irodalom „csodagyereke" volt nyolc-tíz esztendővel ezelőtt Gelléri Andor Endre, amikor a felejthetetlen Mikes Lajos csodálatosan biztos ítélete és ízlése „felfedezte". Ez a fiatal író, aki alig húszéves korában már egészen egyéni hangon tudott megszólalni, és novellaírói pályáját rögtön néhány különös ízű és színű remekművel kezdte meg, azóta gyönyörűen igazolta önmagát és Mikes Lajost. Szüntelenül fejlődött, az írás mindig szentség a számára, melynek önkínzó, szinte aszketikus áhítattal áldoz. Új novelláskötete kis remekművek pompás és töretlen sorozata.

Különös színekben és fényekben bontakozik ki előttünk egy világ ebben a kötetben. Színhelye Budapest, hősei kis emberek, a legkisebbek: munkások, munkanélküliek, gyerekek, társadalmon kívüli lények, csavargók vagy a társadalom támaszai, komoly kispolgárok. Az igazi író újat tud mondani a régi dolgokról, és „közönséges" lényekben tud felfedezni mély és ismeretlen titkokat. Olyan az a kép, melyet Gelléri Budapest földrajzi és lelki perifériájáról fest, mint valami nagy, démoni vízió.

Bruegel reális talajból kivirágzó, zaklatott és nyugtalanító álomvilágára emlékeztet Gelléri világa. Az emberi nyomorúság, a kitaszítottak és elnyomottak mélységes nyomorúsága az az alap, melyre ez a világ épült. Ez a nyomorúság, mely nagyon is megszokott, gyakran szokatlan testi és lelki helyzeteket teremt. Néha a legsúlyosabb tragédiákat és néha különös, fájdalmasan humoros, vérzően groteszk helyzeteket. Gelléri mindkét véglet hatalmas, izzó erejű megelevenítője. Aki egyszer elolvasta, sohasem felejtheti el azt a novellát, mely a nyomortelepre ellátogató jótékonysági hölgyekről szól, sem a bolti lány naplóját, sem a bukott kis proli elemista esetét az apjával.

Mély emberi szánalom és szeretet forrósága csap ki minden sorából. A józanságnak és a költészetnek nagyszerű egysége kapja meg az olvasót Gellérinél. Írásai nemcsak mesterművei a magyar novellának, hanem egy mélyen érző ember lírai vallomásai is.

Forrás[szerkesztés]

  • Lásd a vitalapot!