Gazdag szegénység (Mindent elosztok köztetek)

A Wikiforrásból
Gazdag szegénység
szerző: Juhász Gyula
1920

Mindent elosztok köztetek, szegények.
Tiétek mind, ez élet és e lélek.

Mindent csak nektek, szívvel és egészen,
Tiétek álmom, vágyam és reményem.

Tiétek hitem, hogy jó az ember
És a reményem, hogy jobb is lesz egyszer.

Tiétek a szerelmem, bús, halálos,
Mely értetek vért és igéket áldoz.

Tiétek voltam, amikor fogantam
Tisztes szegénység szent ölén. A dallam,

Mely bennem legelőször tört fel,
Együtt sírt és vágyott a szenvedőkkel...

Mindent elosztok köztetek, szegények
És egy dicső remény pusztáin élek:

Hogy a jövendő boldogabb és szebb lesz,
Méltó dalomhoz és méltó hitemhez.