Gazdag szegénység (Garay János)

Gazdag szegénység szerző: Garay János

Szinaranyból fényes ékszert
Szántam hó nyakadra,
Mely sok ékes hölgy közől fényt
Vonna csak magadra;
Ah de ékét ékszereknek
Bírod önmagadban,
Ritka szíved tündököltet
Soknál gazdagabban.

Szép szövetből drága köntöst
Szántam erre, néked,
S már örültem, új szabása
Mint emeli éked;
Ah de szebben nem ruházna
India kelméje,
Mint ruház, emel ki lelked
Tiszta nőerénye.

Fris virágból szép bokréta
Annyi éke mellett,
Mint diszítné ifjuságod
Hajnalában melled;
Ah de rajta ápolod már
A legszebb virágot,
Kis fiacskád - s benne s véle
Egy egész világot.

Hő keblemből ezt a szivet
Végre hát kitépem,
Egy igaz-gyöngy értékét tán
Véle csak fölérem;
Ah de szívem is birod már,
S minden dobbanását -
Ily szegény és gazdag együtt!
Vedd e köny hullását.

Költőd lelke, érzelemnek
És dalnak bányája,
Dalt merít ki szent mélyéből,
Hogyha sorsa hányja,
Dalt, ha létöröm derűl rá
S szép szemed sugára -
Akkor égő, ekkor édes
Harmat hull arczára.