Gábor diák
szerző: Vörösmarty Mihály
Gábor diák mélyen elmerűlve
Űl a lócán, egy nagy könyv előtte;
A világért fel sem pillantana,
Ha egy filégy reá nem szállana;
De már erre csak felpillánt,
S ím meglát egy fürge leányt.
"Ejnye, húgom, beh piros az orcád,
Hadd szakasszak róla egy pár rózsát."
"Gábor diák, hamis Gábor diák!
Hagyjon békét, mert bizony meglátják."
"Semmi látás!" - mond az jókedvében -
"Lakodalom van a csók végében."
" Jaj ne bántson! kell sietnem -
Elhull pártám, itt felejtem,
Ah vegye el azt a forró száját."
"Még egy csókot!" "Nem, nem!" "Kettőt adj hát." -
Gábor diák mélyen elmerűlve
Űl a lócán, egy nagy könyv előtte;
S hogy felpillant, egyszer csak elréműl,
A leány jön búsan s színtelenűl:
"Ej hugom, beh halovány vagy,
Féltelek, hogy el ne hervadj."
"Gábor diák, átkozom a csókját,
Mikor tartjuk meg a lakodalmát?"
"Semmi átok, jőj el pünkösdnapra,
Addig rózsám, addig menj dolgodra.
Neh egy pár csók! egyik útra való,
Másik, ha úgy tetszik, vígasztaló."
"Gábor diák! hátha késő
Pünkösdnapkor a menyekző?"
"Semmi késő! te világ rózsája."
"Ej beh hamis az a maga szája."
Gábor diák mélyen elmerűlve
Űl a lócán, egy nagy könyv előtte;
A világért fel nem pillantana,
Pedig itt van piros pünkösd napja.
De elébe jön a leány,
S egy csecsemőt ringat karján:
"Ej ej már ezt mégsem hittem volna!"
"Most a világ engem sem csufolna."
"S hogy mosolyog istenadta fattya!"
"Épen olyan mint az édesatyja."
"Mit csináljunk, mit tegyünk galambom?"
"Én tudom, hogy a Dunába ugrom."
"Semmi ugrás! jer a paphoz."
Igy szól Gábor a leányhoz,
S nagy szomorún a könyvet becsapja:
"Soha, soha, ilyen pünkösd napja!"