Furcsa verseiért bocsánatot kér

Furcsa verseiért bocsánatot kér szerző: Barcsay Ábrahám

               Radvánszky Jánosnéhoz
 
Hódító szép szemek, rabló tekintetek!
Kik által sok szívnek volt örökös vesztek,
Szelíd verseimben, kérlek, mit kerestek?
Ártatlanok! soha fukar nem volt bennek...

Érzékeny szívemnek ők hív tolmácsai.
Mit barátok érez, azt fejtik szavai.
De ha nem tetszettek lantomnak hangjai,
Megbocsáss, kérik szem-könyvhullatásai.

Vígabb sugárai sokszor az elmének
Más színt adnak a szív érzékenységének,
Te is tulajdonítsd farsang kezdetének,
Hogy szegény verseim furcsábbak levének.

Bármit írtam légyen, tudom a tisztelet
Híven maradt mindég nyájas tréfa mellett.
Tudom, kedves Évám, s érzem minden felett,
Hogy hív szolgád téged soha nem felejthet.

Bármely messze tégyen zsoldos állapotom,
Házadhoz szánt szívem meg nem változtatom,
Szent barátságomat örökké megtartom,
Abban van örömöm s minden boldogságom.

Ó, ha hallnád sokszor miképpen dícsérlek,
Más asszonyok elött egekig emellek,
Megvallmon nékiek, hogy holtig tisztellek,
Mert szent erkölcsünek hiszlek és esmérlek.

Bár menjek nagyvilág fényes piacára,
Bár tekintsek szépek tündér- csoportjára,
Ámbár nézzek udvar szédítö polcára,
Nem találok sohult Prónay Évára.

Miért kell ti-néktek sebes Garam mellett
Távul lakni tölem Isten háta megett?
Ott, hol örök tüzzel Vulkán ércet éget,
Hol legszebb napra is füst borít felleget.

Hasztalan ment oda püspök s nap uraság,
Nem lesz azért nagyobb ott soha buzgóság;
Hegyeitek között megmarad a vakság,
Mit használna nékem hát a kanonokság?

Jobb nékem elmenni kietlen pusztára,
Mint János, szert teszek teveször-bundára,
Csak sáskával élek apostol módjára,
Majd keresztet vetek Vénusra s fiára.

Elviszem Gánóczit szarándok-ruhába,
Légyen kalauzom szent Palaestinába,
Ott ereklyét dugván hazug táskájába,
Rakva küldöm vissza megint hazájába.

Onnét elindulok Jordán partjaira,
Barna szerecsenek híres pusztáira,
Szentelt hamvat hintek Bacchus nyomaira,
S visszagondolkozom Tokaj boraira.

Tovább Afrikának heves fövenyein,
Ammon templomának összedölt kövein
Megnyugszom ott fekvö bálvány-istenein,
Onnét tól- rapülök nagy Atlász tetein.

Balra térvén iszom Nilus forrásából,
Halász nemzeteknek gazdálkodásából,
Tarisznyámban tészek halliszt pogácsából,
S megyek mertíteni Ganges folyásából.

De már hová juték? - Eufrát zúgását
Hallom, hol vegyíti Tigrissel folyását.
Kinccsel gazdagítja Mahomet vallását,
Gyönggyel ékesíti vad török szállását.

Nem megyek tovább Japponba, Chinába,
Majd megkínoznának Daîr országába,
Sietek feredni Ammur patakába,
Onnét lépek Kata nagy birodalmába.

Ott a nagyszakállú fokhagymás pópákat
Tanítani fogom böjtölni moskákat,
Mikép neveljenek vitéz katonákat,
Kikkel majd Bizáncból üzzék a basákat. Sat.