A lap feldolgozottságának foka

Furcsa történet

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Furcsa történet
szerző: Petőfi Sándor
Duna-Vecse, 1842. október

"Öcsém uram, vigyázzon magára,
Vagy inkább az oldalbordájára;
Fiatal is, szép is a menyecske ─
Ugy segéljen, kutya van a kertbe'."

'Bátyám uram, mit nem kell hallanom?
Szomorú az eset, ha úgy vagyon;
No de míg másnak fúja kásáját,
Meg ne égesse a maga száját.'

"Öcsém uram! mit gondol, az égre?
Az én öregem ezt már túllépte..."
'Hja, a sót vén kecske is megnyalja.
Hanem ez csak ugy van mondva, tudja.'

Igy az agg szomszéd jó indulatja
Öcscseurát gyakran látogatja;
S soh'sem hiányzik illyetén leczke:
Fiatal is, szép is a menyecske.

Történik, hogy a jó szomszéd bátya
Öcscs'urától elmarad sokára.
Megtudni, hogy mi ennek az oka,
Öcscseura hozzája ballaga.

S akközben, hogy ballagott hozzája,
Már készült is erősen reája,
Mit feleljen? ha majd szól a leczke:
Fiatal is, szép is a menyecske.

De most ez egyszer a szomszéd bátya
Jó tanácsával elő nem álla;
Hanem, ülvén a kemencze mellett,
Nagy szomorún illyen szókat ejtett:

"Öcsém uramnak igaza vala,
Mikoriban azt mondotta, hogy a..."
S felsikolt felesége magzatja,
S a jó öreg - mit tegyen? - ringatja.