Forradalom után
Csi-te második esztendejében az Aranyfény-kapun
menekültem a fővárosból, és Fenghszienbe tértem.
Csen-jüan első esztendejében elvesztettem a császári
udvarnál addig élvezett könyvvizsgáló állásomat,
s mint közhivatalnokot Huacsaouba helyeztek.
Barátaim, atyafiaim összegyűltek, s nézték,
mint hagytam el Pekinget ugyanezen a kapun.
Akkor írtam ezt a költeményt.
Ezen az úton menekültem én el,
hogy a Várost bevették lázadók
s a forradalom véres fegyverével
azóta hányszor űzött-támadott.
... Most visszatért az Udvar, zeng a Város
s elküld a Császár, rólam mit se tud.
Lovamra hajlok, árva agg s halálos
bánattal nézem ez ezer kaput.