Forget not the field...
| Forget not the field... szerző: Thomas Moore, fordító: Vörösmarty Mihály |
Szabad fordítás
El ne feledd a mezőt ahol ők elhulltanak, a hűk
És a legvégsők a haza jobbjaiból
Mind odavesztenek, és odavan nagy fényü reményünk,
Melyet tápláltunk: a sírba merűle velök .
Vajha ama sziveket a haláltól visszavehetnők
Teljes erőben, úgy, mint dobogának elébb ,
Még egyszer vérharcaidat megvíni, szabadság,
A magas istennek színe világa előtt.
Vajha e lánc egy pillanatig meg tudna szakadni,
Melyet a zsarnokság vas keze fűze reánk .
Oh sem az ég, sem a föld nem képes tenni, hogy azt a
Zsarnok még egyszer visszacsatolja reánk.
De megvan. S ámbár győzőnk neve büszke nyomokban
A történetirás lapjain égve ragyog,
Átok ül a szabadok sziveit gázolta dicsőség
Hadjárása fölött, átok őrökre és bosszú.
Sokkal drágább a sír a börtön, melybe világot ,
Eltapodottan bár, önt el a honfi neve,
Mint minden diadaljeleik, kik hirre jutottak
Ősi szabadságunk gyászteli romja felett .