Ferdinand Loewe
szerző: Csáth Géza
A Wiener Concertverein első karmestere. A legjobb, a legzseniálisabb karmester mindazok között, akiket eddig hallottam. Richter, Strauss Richárd, Weingartner, Nedbal szememben mind ő utána következnek. Egyikük se volt képes olyan meghatottságot, olyan zavartalan tökéletes élvezetet szerezni nekem, mint ez az F. Loewe.
Ez a rövid, nagyfejű törzsgyökeres német a maga tipikus kappelmeister maszkjával az igazi nagy interpretátori talentumok közül való. Puha, kissé elhízott körvonalaival, széles csípőivel is valódi férfi, öntudatos és szilárd ember. Igazi kedély és érzelmesség lakik benne, de mindenek fölött uralkodik a tökéletes tudás, a kifinomult hallás és az ítélőképességnek ama teljes és ritka fajta biztossága, amely az időt, a másodpercek huszad részéig pontosan megérzi. Loewe tempói nagyszerűek, kiszámítottak, pontosak. A zenedarabok ritmusa nála sohase válik esetlegességek labdajátékává. Beethoven C-moll szimfóniájának első tételét egy logikus, folytonos egyenlő ritmusban megtartani roppant nehéz. Loewe ezt bámulatosan csinálja meg. Könyörtelenül és monumentális ökonómiával. És az ő vonósai "szólnak". Ilyen tökéletes streich-sforzandókat ugyan ebből a zenekarból R. Strauss nem tudott kihozni. Nála a hegedűsök sohase tévednek abba a csillogó ringsforzandóba, amely Goldmark, Delibes, Csajkovszky kantilénáinál jól beválik, de ami egy Beethoven-szimfóniában stílszerűtlenség, karmesteri tudatlanság. Loewe meg nem engedi. Minden hegedűse mintegy felsrófolva és kifeszülve ül a helyén és a hangok amiket hallunk, egyenletesek, nemesek, energikusak. Az V. Szimfónia Scherzójában azt a részt, amely mint visszafojtott aggodalom és várakozás megelőzi a kitörő diadal-himnuszt, az utolsó tételt - ennek a résznek a döbbenetes crescendóját egyszerűbben senki se magyarázta meg és senki káprázatosabb, megdöbbentőbb hatást el nem ért vele.
Loewe állandóan érzi a mozdulatait, mintegy látja magát, amikor dirigál. Sohase izeg-mozog feleslegesen, nyugodt és szuverén, mint egy cirkuszigazgató a porond közepén az ostorral. De ha kell, kinyújtja a karjait és megbiccenti a fejét. Ilyenkor úgy érezzük, hogy a fejbiccentés és hívó kézmozdulat nélkül a hangok, a kürtösök harsány szólamai sohase érkeztek volna meg. - Loewe a mozdulataival és a dirigálási manier változtatgatásával mintegy szerkezetileg magyarázza az előadott darabot. A mellék témát egy kissé pihenő jellegű lazább állás jelzi, a záró témánál mereven egyenesen áll. A durchführung kezdeténél egy újabb pose következik. A repríznél ismét beáll az expozíció elején elfoglalt helyzetbe.
Mindezek a megtanulhatatlan csodálatos és ritka képességek Loewét a mai idők legkitűnőbb karmesterei közé emelik.