Feltámadás (Bálint György)
szerző: Bálint György
A Feltámadás Tolsztoj legszenvedélyesebb regénye. Az egész könyv egyetlen hatalmas felkiáltás a cári orosz társadalom anyagi és erkölcsi borzalmai ellen. De ne felejtsük el, ezt a felkiáltást Tolsztoj hallatja, és így hiányzik belőle minden „szívettépő" hatáskeltés és szónokiasság. Tények vannak benne: nyomasztó súllyal és zord erővel. Tények az orosz nép helyzetéről, az osztályok kapcsolatáról, az igazságszolgáltatásról, az egyházról és az erkölcsről.
Tények és emberek tömegét félelmes kimértséggel elevenítik meg a kemény és dísztelen tolsztoji szavak. Gorkij írta Tolsztojról, hogy nem lehetett hazudni előtte. Akire ránézett, abban elakadt a hazugság. Tolsztoj a Feltámadás-ban végignéz az orosz polgári társadalmon, és ráolvassa minden hazugságát. Nyehljudov herceg, a regény hőse, akinek ítélkeznie kell az utcára került Katja fölött, megérzi a helyzet hazugságát, és felismeri, hogy a leány nyomoráért és zülléséért ő felelős. Katja jelképpé nő, a szenvedő orosz nép jelképévé. A regény gerince Nyehljudov herceg lelki fejlődése, fokozatos szakítása osztályával. A megoldás azután természetesen tolsztojánus: nem az elnyomottak szervezett harca elnyomóik ellen, amiben a megtért Nyehljudov is részt vehetne, hanem „kimenni” a nép közé, vállalni a szenvedést, megtisztulni a szegénységben.
Ebből a hatalmas alkotásból készült R. Mamoulian szép amerikai filmje, melyet a Fórum mutatott be. Egy regény őserdejéből, mire filmre kerül, szükségképpen csak keskenyen kanyargó, ápolt fasor marad. Ha ezt figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy Mamoulian filmje a maga kereteiben értékes munka. Lírai finomságokat találunk benne, nagyon szép képeket, emberi hangulatokat és feszültséget. A két főszereplő, Anna Sten és Frederic March nemcsak nagyon jól játszik (különösen Anna Sten), hanem szép ember is. Helyenként talán egy kissé túl szépek. Az amerikai filmesztétika szerint fontos események csak gyönyörű emberekkel történhetnek. Az amerikai Nyehljudov és Katjusa minden helyzetben egyformán szépek: szalonban és börtönben, elegánsan és rongyosan, Moszkvában és Szibériában. A muzsikok, akik a herceg földjét túrják, szintén szép, egészséges és elégedettnek látszó emberpéldányok. A tolsztoji társadalomkritikából és életábrázolásból a filmen keveset találunk. Ebben különben valószínűleg cenzoraink túl gondos tapintatának is van némi része. Az a gyanúnk, hogy kíméletből sok „kínos" részletet kigyomlálhattak. A magyar feliratok is lényegesen „enyhítik" a szöveget. A cselekményben előforduló agrárszocialista röpirat címét, Land and Freedom, a felirat következetesen így fordítja: Föld és munka. A szabadság-ból tehát munka lett; így mindenesetre sokkal megnyugtatóbb. A filmnek, e hiányok és hibák leszámításával is örülünk. Nincs benne semmi bántó, kerüli a giccset és az érzelgősséget. Van benne valami őszinte és tragikus hangulat és sok finom részlet. Kitűnő például az a jelenet, mikor az ifjú Nyehljudovnál egy tiszttársa megtalálja a röpiratot és a széntartóba dobja. Nyehljudov fölemeli a füzetet, kabátujjával megtörli – aztán kínos gonddal törölgeti a kabátujját ott, ahol a röpirattól piszkos lett. Ez az apró jelenet tökéletesen jellemzi ingadozását a röpirat és az egyenruha, elvei és osztálya között. Az ilyen jelenet a film igazi kifejezőeszköze: mélyebb és erősebb, mint a leghevesebb párbeszéd.
Forrás
[szerkesztés]- Lásd a vitalapot!