Felföldi románc

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Felföldi románc
szerző: Kaffka Margit
1907

A Jézus meg Péter nagy fáradottan
Szállást kértek estennet egy majorban.
Ám szólt az asszony. - "Nincs hely idebenn;
Nehéz órám megjő ez éjjelen
A ház kicsiny. - Zokon ne vedd, uram!
Messziről jöttök? - A pitvarba van
Friss széna, - azon elnyughattok épen!"
És megköszönték az Isten nevében.

Éjfél előtt hördül nehéz nyögés,
Péter neszel. "Segitsd, uram, a jámbort!"

- Eredj, Péter, nézd meg, milyen a hold?
- Kinn jártam, uram, - vérszin tűzbe volt.
- Fordulj be hát, - még nincs itt az idő,
Gyújtogató, ki most világra jő.

Éjfélkor hallik panaszos sirám.
- Tedd, hogy megszabaduljon már, uram!

- Eredj megint és mondd, - a hold milyen?
- Nézvén, késformát vélek látni benn!
Bólint az úr. - Még ez sem jó idő,
Embervért ont, ha most világra jő.

Éjfél után szörnyű jajszó üvölt,
- Ébredj, uram, - segélj! Nem hallod-e?

- A holdat Péter! - A hold tiszta már,
Felhőtlen égről telt, fehér sugár! - - -
- Most megbékél az Isten és a nő,
Ember születik. Betelt az idő.

És enyhe, szent csöndesség lőn a házban. - - -