Fel a tetőre

Fel a tetőre szerző: Tisza Domokos

Fel a tetőre, mint a sas, merészen!
Jég s hó fedettre! — Fel vágy kebelem,
Alant a zajt már-már csak unva nézem,
Fönt széles kedvem ujra föllelem.

Alattam felhő zúg nagy-menydörögve,
Felettem tisztán látom az eget.
Ledűlök az idő-győző kövekre,
Kaczagva függvén a világ felett.

Alant a bűn. Itt nyílik a menyország,
Félidvezülve állok a tetőn,
S a földön, hol dúl vétek és gonoszság,
Végig tekintek, mint egy temetőn.

Beszéllek bátran megszállt fellegekkel,
Az Úrnak arczát látom az egen.
Tüzes ábránddal, forró képzelettel
Fel a tetőre, fel vágy kebelem.