Falu és város
szerző: Móra Ferenc
Ha valaki éntőlem azt kérdezné, a falut becsülöm-e többre vagy a várost, azt felelném:
- Először te mondd meg nekem, hogy a jobb szemedet becsülöd-e többre, vagy a bal szemedet?
Erre a kérdésre természetesen csak azt lehet felelni, hogy az ember az egyik szemét csakúgy megbecsüli, mint a másikat. Egyforma hasznát veszi mindkettőnek, és csak a kettővel együtt lát tökéletesen.
Így áll a dolog a faluval és a várossal is. Kiegészítik egymást, rá vannak szorulva egymásra, és nagyon szerencsétlen ország volna az, amelyik csak faluból vagy csak városból állna.
Képzeljétek el, mi lenne abból a városból, amelyik egy reggel arra ébredne fel, hogy falu nélkül maradt. Mondjuk olyanformán, hogy a falusi emberek egy nagy falat húznának a falujuk körül, amin nem hagytak se ajtót, se ablakot. Semmi közük többet a városhoz, éljen, ahogy tud!
Hát bizony nagyon szomorú ébredés lenne. Először nem volna mit reggelizni, azután nem volna mit ebédelni, és végre nem volna mit vacsorázni. Mindennapi kenyerünk a szántóvető falusi ember tenyerén van. A tejet, a vajat, a húst, a főzeléket mind a falu adja a városnak. Falu nélkül nincs piac, és piac nélkül üres marad a konyha.
De nemcsak éhen veszne a város falu nélkül, hanem le is rongyolódnék, s a rongyos ruhát nem lehetne újjal pótolni. A bőrt, amelyből cipőnk készül, a falu adja. A lent és a kendert, amelyből a fehérneműnkhöz való vásznat szövik, a falu termeli. De bizony a birka sem a kövezeten legelészik, amelyről a posztónak való gyapjút nyírják.
Szerencsére a falunak sohase jutott még eszébe, hogy fölmondja a barátságot a városnak, és kőfallal rekessze el a búzamezőket, a legelőket, a bogárhátú, kertes kis házakat a palotás várostól. És nem is juthat eszébe soha, mert azzal a falu nemcsak a várost veszítené el, hanem magát is. A falu éppen úgy rá van szorulva a városra, mint a város a falura. Egy hajszállal se kevésbé, egy hajszállal se jobban, hanem egy hajszálig annyira.
Hol venné a falu a föld megmíveléséhez való ekét, ásót, kapát, kaszát, ha a város gyárai egyszerre felhagynának a szerszámkészítéssel, és a város boltjai felhagynának az árusításokkal? Mit tudna csinálni a sok bárányával, krumplijával, kukoricájával, a tejjel, tojással, a hússal, ha el nem adná a városnak? S mi hasznát venné a bőrnek, amit termel, meg a lennek, kendernek, gyapjúnak, ha a város nem csinálna belőle csizmát, vásznat, posztót?
De ezeken kívül is ezer szál köti egymáshoz a várost meg a falut. A művelődés lámpája a városban ég, és onnan sugárzik ki a fény a faluba. A városokban születnek az új találmányok, amelyek megkönnyítik és megszépítik a falusi ember életét is. A városokban készülnek a könyvek, az újságok, a városból indul ki a vasút, a telefon, a városi mérnökök gondoskodnak a jó utakról, amelyeken a falusi és a tanyai emberek bejönnek a városba.
Az az igazság, hogy édestestvérek a falu meg a város, s az ő egyetértésük teszi virágzóvá és boldoggá a közös édesanyát, az országot.