Fürdőre kell menni!
| Fürdőre kell menni! szerző: Mikszáth Kálmán |
Mindennek vége van már, amit az otthon adhat. Madame először elunta ezt a csúf, poros Pestet, miután elmúltak a bálok és hangversenyek, hazament a falusi kastélyába, mint ahonnan jobban látszik meg a tavasz. Madarak dala behallatszik a kertből, ifjon nőtt lombú fáknak ágai behajlanak az ablakon, a virágok ott nőnek, mosolyognak a szeme előtt.
Eleinte nagy volt öröme ezekben! Sorba szaladgálta a finom selyemgyepet, gyönyörködve nézte, hogy bújnak elő az apró piros bogarak a rögök közül, mind olyan nagyon szép az, de csak vagy három hétig.
Mert a selyemfüvek és a piros bogarak szépek, csakhogy éppen nem mondhatók mulatságosaknak. Hiszen olyan egyformák egytől egyig!
A menyecske panaszkodni kezd a férje előtt, hogy nem jól érzi magát. Az asszonyoknak mindig van valami bajuk. Ha egyéb nem, az a bajuk, hogy étvágyuk nincs, vagy az, hogy férjük van.
Azaz, hogy ennek a bajnak a gyógyításánál, amit most érez a fiatal nő, a férj a legnagyobb akadály.
De hát mire való a rábeszélés, a könnyek és a doktor barátsága? Ezerszer elmondott dolgok ezek - de mert mindég ismétlődnek, sohasem avulnak el.
A doktor az itt, ami a billentyű a furulyán.
- Kedves doktorom, én meg fogok halni. Nem veszi ön észre, hogy sorvadok, hogy megfogytam.
- Én semmit sem látok, asszonyom, sőt inkább ellenkezőleg, pompásan néz ki.
- Oh, kedves barátom, hogy mondhat ilyet! - szól a hölgyecske édes, megbűvölő mosolygással, bizalmasan simulva a doktorhoz. - Hanem tudom én jól, honnan fúj a szél. Ön összebeszélt férjemmel s ligát képeznek ellenem, hogy ne mehessek fürdőre az idén. Rám fogják a viruló egészséget, pedig oda vagyok, érzem.
- Becsületemre mondom, asszonyom, hogy téved, szó sem volt köztem s a férje között a fürdőről.
- Vigyázzon kérem, mert mindjárt megtapogatom az orrát, ha igazat mond-e?
- A legőszintébben beszélek.
- Akkor hát miért ellenzi?
- Hogyan? Hiszen én nem ellenzem...
- Nos, ha nem ellenzi, akkor hát tanácsolja.
- Ez még nem annyi.
- Maga nagyon kötekedő, édesem. Vagy, vagy! Doktornál nem szabad félrendszabálynak lenni. Önnek állást kell foglalni.
- Akkor vakon is a nagysád pártján vagyok.
- Tehát fürdőre menjek?
- Tehát menjen. De hát miféle baja van?
- Furcsa! Hiszen azt önnek kell tudni. Azért ön az én doktorom.
- Nincs igaza, asszonyom, a saját érdekében. Mert azt önnek kell tudnia, hogy melyik fürdőre akar menni.
- Nos, igen... de hát mégsem értem önt egészen.
- Ej, hát! Ha gyomorbaja van, akkor olyan fürdőbe kell mennie, melynek vize a gyomorra jó, és nem küldhetem az olyanba, mely a csúzfájdalmak ellen használ.
- Kezdem önt érteni.
- Láthatja ebből, hogy mégis kegyednek kell tudnia, hogy mi baja van.
- Persze, kedves doktorkám. Igaza van önnek. Hiszen ön olyan asszonyos ember.
- Köszönöm a bókot, asszonyom, de még mindig nem tudom: miféle baja fölött aggódjam a férje előtt.
- Várjunk csak, várjunk csak. Hát milyen bajom is van? Engedje meg, hogy egy Bihar megyei barátnőmnél kérdezősködjem eziránt. A levél itt lesz négy nap alatt.
- Hahaha! kegyed a barátnéjától kérdezi meg, hogy mije fáj? Ej, ej, asszonyom.
A menyecske elpirulva dadogja:
- Hiszen nem azt kérdezem én... nem azt. Ön egész zavarba hoz engem. Azt sem tudom már, mit beszélek. Menjen - csúf ember!
- No, hát akkor el is megyek s hagyom ezt a nagy kérdést nyugodni - négy napig.
Ez alatt a négy nap alatt csakugyan megjön a levél a Bihar megyei barátnétól: amelyben meg van írva, hogy ki hova megy fürdőzni: »Naláciék Koritnyicára készülnek - mondja a kimerítő levél. - Berkeyék Karlsbadba mennek, az özvegy alispánné Szliácsot fogja boldogítani, Hollós Lajos, a tavalyi udvarlód, ha emlékszel még rá, Marienbadba pályázik...«
Csak éppen ezt a nevet kereste a szép menyecske. Ha emlékszik-e rá? Hogyne emlékeznék, még most is mindennap gondol rá.
- Ugyan mondja meg nekem, doktorkám, milyen az a Marienbad?
- No, megjárja. Csinos egy fürdő és nagyon látogatott.
- Milyen bajok ellen való az?
- A marienbadi fürdő? Oh, nagyon sok ellen. Májbajok, szívdobogás, megkövéredés, lépdaganat...
- Jajjaj, ne is emlegesse. Ne is keserítsen... Mindeniknek rajtam van a keresztje.
- Tehát Marienbadba akar menni?
- Nem bánom, ha oda is... föltéve, hogy komolyan javasolja.
- Egész komolyan, asszonyom.
- Hát igazán olyan aggasztóan állok? Édes istenkém, de hát mért nem szólt ön előbb. János, János, gyere csak ki, édesem... gyere csak ki.
János előtopog a szobából hálósipkában, öblös tajtékpipával.
- Mi baj van? - kérdi János úr, a férj ijedten. - Mért vagy annyira elsápadva, Nelli? Szólj hát.
- A doktor megijesztett, édesem. János, János, én félek, hogy itt foglak téged hagyni.
- Ne beszélj, kérlek bolondokat! Hát mi bajod van?
- Meg van rongálva a testszervezetem. Én veszve vagyok, János.
- Igaz az, doktor? - kérdé János úr megdöbbenve.
A doktor néma hallgatásba burkolózik. Neki most ez a legkényelmesebb.
- Csak szóljon, kedves doktorom, ne tartózkodjék... Az én Jánosom erős lelkű ember.
Az erős lelkű ember egész testében remeg s hol a doktorra, hol nejére mereszti megüvegesedett szemeit.
- Tehát csakugyan? - dadogja.
- Igen, igen... szól az orvos... óhajtandó, hogy őnagysága fürdőre menjen.
Az orvos persze gondolja, de nem mondja hogy: általa óhajtandó.
- El kell mennie, hát el fog menni - mondja a férj szigorú hangnyomattal.
- De, édesem...
- Semmi de. Az egészség a legelső. Férjed vagyok, én parancsolok a háznál.
- Hiszen te parancsolsz, angyalom, de tudod, hogy a ruháim... a tavalyiakban nem mehetek.
- Majd lesz ruha is, punktum. Egy szót se többet. A jövő héten utazol.
- Nélküled? Oh, nem!
- Igenis, hogy nélkülem. Én rá nem érek, de én egészséges is vagyok. Magadnak kell elmenned...
- Oh, te kegyetlen vagy, János!
A kegyetlen János azzal kiadja a rendeleteket s fizeti szilaj következetességgel a hetekig érkező ferslagokat, a különböző skatulyákat és kalapdobozokat, amiket a pipereárusok küldözgetnek a fővárosból utánvétellel.
...Így volt ez mindég s így is lesz ez mindég, amíg csak a világon fürdők, asszonyok és férjek lesznek.
Azaz, hogy férjeknek nem éppen szükséges lenni. Az ember más minőségben is szerezhet magának fürdőre kívánkozó beteg asszonyt.