Férfias beszéd
| Férfias beszéd szerző: Juhász Gyula |
Vázsonyi Vilmos nagy beszédet mondott Budapesten, amelyben a liberális magyar polgárságot mintegy fegyverbe szólította a nemzet élete ellen törő reakció ellen. Ez a beszéd valóban nagy beszéd volt. Szerintünk egyenesen történeti jelentőségű. Volt ellenségei és új barátai egyaránt méltán tapsolhattak neki. Vázsonyi Vilmos föllépése az első igazán és egészen férfias, bátor, őszinte, minden kertelés és óvatosság nélküli megnyilatkozás volt hosszú idők óta a magyar közéletben, Mintha nem is csak maga Vázsonyi beszélt volna, aki személy szerint is kiváló és harcban edzett debatter, ötletes és temperamentumos szónok, de mintha a testet öltött magyar polgári liberalizmus hangja dörögte volna oda a maga elszánt és rendületlen mementóját a nemzet nevében és a nemzet kárára hatalmaskodó reakciós áramlatnak. Ezt a hangot meg kell hallaniok a sötétség lovagjainak benn és a pártviszályokban elvérezni készülő Magyarország sorsát figyelő idegeneknek künn.
Vázsonyi beszéde igazi politikai tett erejével kell, hogy hasson, világosságot derítve a káoszra, és megmutatva az utat, amelyen el kell végre indulnia mindenkinek, a felelősség teljes tudatában, aki meg akarja menteni a végső pusztulástól ezt a külső, belső bajokban vergődő, szerencsétlen kis országot és jobb sorsra érdemes szegény, reménye fogytán elcsüggedt népét.
És még valamit jelent ez a beszéd. Az általános és hatalmas tetszés zaja, amely arra a kijelentésére támadt, amelyben az októberi forradalom vívmányainak megvédését, ha kell fegyverrel is, minden becsületes liberális és demokrata érzésű magyar polgár jogának és kötelességének tekinti, valósággal élő visszhang azokra az eddig burkolt, ma már nyílt támadásokra, melyek minden eszközzel és minden áron diszkreditálni akarják a magyarság dicsőséges és egyetemes forradalmának igazságát, komolyságát és jelentőségét.
Nem, nem, soha, mondottuk e lap élén kereken és több ízben, valahányszor ennek veszélye fennforogni látszott, a magyarság nem engedheti veszni, ebek harmincadjára jutni ezeket a vívmányokat, amelyek számára a jövő szabadság, haladás és megmaradás lehetőségeit, a modern nyugati államok európai közösségébe való bekapcsolódását jelentik és amelyek nélkül ismét visszasüllyedne az alig lerázott középkor porába és ködébe.
Az októberi forradalom ténye a független Magyarország proklamálását jelenti, a Habsburg-ház igájának lerázását, elszaladást Ausztriától és Kossuth Lajos világtörténeti politikai koncepciója megalkotásának a kezdetét. Históriai szükségességet jelent az októberi forradalom ténye, olyan adottságot, amelyet visszacsinálni akarni a magyarság életveszélye, a nemzeti lélek halálos megsebzése nélkül többé már nem lehet. A világ még nem látott olyan forradalmat, amely a történelem szekerét visszafelé fordította volna, és Vázsonyi beszédének tündöklő villámai éppen azok felé sújtanak kérlelhetetlen igazsággal és erővel, akik éppen azon fáradoznak jobb ügyhöz méltó buzgalommal és kitartással, hogy ezt a szekeret visszafordítsák a kátyúba, vagy belefordítsák a múlt feneketlen örvényébe, hogy onnan soha többé napfényre vonni ne lehessen.
Ma, amikor akadnak olyan véglegesen ostoba, vagy gonosz kísérletezők, akik a Nemzeti Tanácsot is lakoltatni akarják az októberi forradalom "bűnéért", Vázsonyi férfiasan nyílt tenorja kell, hogy zengő visszhangra találjon minden liberális és minden demokrata magyar lelkében, polgár és munkás kell, hogy érezze, mélyen és erősen: itt most az egész nép jövőjéről van szó, amelyet a reakció bölcsőjében akar megfojtani.