A lap feldolgozottságának foka

Fényes Adolf

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Fényes Adolf
szerző: Juhász Gyula
Az Új Század, 1905. december

A festészet szép dolog. Pénzt hoz a konyhára és babért a szobába. A művásárokon eladja az ember a csendéletét, a tárlaton pedig beveszi a celebritások dicséretét. A festészet szép dolog. Főleg a figurális festészet. Az írástudók és farizeusok arcképeinek festése. A festészet művészet. Megvan a maga technikája, amelyet mesteriskolákban szokás elsajátítani. Így lesz lassacskán az emberből mester, azaz mesterember. Egy ember, akit lehet utánozni...

Fényes Adolf nem utánoz senkit. Azok közé a fényes nevek közé tartozik, akik modernné tették a magyar képírást: Szinyei Merse Pállal, Mednyánszky Lászlóval, Ferenczy Károllyal, Nagy Sándorral és Kacziány Ödönnel osztozik a dicsőségben. Fényes Adolfnak megvan a maga világa, színe, árnya, szóval egyénisége. Szinte bámulatos, mennyi festői színhatást tud kihozni a proletár nyomorból és szomorúságból. Milyen gyönyörű tónusok, ellentétes színek harmóniája! Vörös munkásing, szürke kendő, kék kancsó, barnás háttér. Nagyszerű szeme van ennek a nagy művésznek. De a szíve is helyén van neki, mert mintha mind e színek, árnyalatok és ellentétek fölolvadnának valamiben, az ember szeretetében. Ez a festő nem úgy áll a modelljével szemben, mint holmi anatómus, a művész ujjongását a méltó tárgy felett fölváltja nála az ember jajongása a méltatlan nyomorúság miatt. Bármit beszélnek is a "műértők", e képek beszélnek! Fényes Adolf képei nemcsak "nyomorképek", de igazi emberi tettek. Szociális jócselekedetek. Verescsagin sem azért festette csataképeit, hogy szép havat és rajta szép vért pingáljon, hanem, hogy azok a néma hullák hadd beszéljék a háború iszonyát! Aki megbámulja e képeket, (a Fényes Adolf képeit) és végül azt mondja csak: "Ügyes technika, jó beállítás, kitűnő kompozíció és elsőrendű ecsetkezelés", az lehet igen derék úr, de igazi ember nem!