Eszünkbe jusson…
Megjelenés
1852
Eszünkbe jusson, hol veszett el
Hősink utója, legjava
Mind, mind! — s ápolt fényes reményünk,
Sirjokba szállván, elhala.
Oh! nyernők vissza csak halálból
E szíveket úgy, mint előbb,
Megvíni még egyszer, szabadság!
Szent harczodat, isten előtt;
Csak egy perczig szakadna még el
Az akkor ránk vert rabbilincs:
Nem! — nincs erőszak földön, égben,
Hogy összeforrasztná megint.
De vége, vége. S bár az évlap
Kürtölje hóditónk nevét:
Átkos a diadalmenet, mely
Elhunyt szabad szivekre lép.
Sokkal becsesb a sír, vagy börtön,
Melyből egy honfinév ragyog,
Babéritoknál, ti, szabadság
Romján emelkedett nagyok.