Ergo bibamus
| Ergo bibamus szerző: Johann Wolfgang von Goethe, fordító: Dóczy Lajos |
Fiúk, hi a munka! Mulasztani kár...
A bor folyik: Ergo bibamus.
A szóból elég volt, cseng a pohár;
Barátaim, Ergo bibamus.
Ez régi, derék, csoda-zengzetü szó,
Minden dolog élire, végire jó,
Viszhangja is messzire bátoritó,
E jósige: Ergo bibamus.
Meglátom imint a babám' odakint.
És gondolom: Ergo bibamus.
Feléje köszöntök, de rám se tekint,
Hát, gondolom: Ergo bibamus.
Akár ölelésre, epedve fogad,
Akár kikerülje hő csókjaidat,
Örömre, keservre, csak tartsd te magad
E szóhoz: Ergo bibamus!
Baráti közűl, ha kit elhiv a sors,
Szól: Elmegyek, Ergo bibamus!
Ha könnyü a batyu, a lépte beh gyors,
Ez kétszeres Ergo bibamus.
Míg félve kuporgat a zsúgori vén,
A könnyű szivű fiu sohse szegény!
Ő osztozik én velem; ő vele én ─
Koczints, öreg! Ergo bibamus.
Hogy kell befejezni a mái napot?
Hát persze igy: Ergo bibamus!
Mindenre ez illik, divatra kapott,
Hát zengjük is egyre: Bibamus!
Ragyogjon aranyban a kapu fölött,
Foszoljon a felleg, oszoljon a köd,
És isteni kép kel a pára között,
S szól nyájasan: Ergo bibamus!