Erdély özvegye

Erdély özvegye szerző: Juhász Gyula

1925

Szép öregasszony. Tiszta és szelíd.
Hajlottan hordja évek terheit.

Hajlottan és nem törten. A remény
Ott gubbaszt némán szeme szögletén.

Néha magasba lendül ősz feje,
Mint októberi ezüstjegenye.

Tesz, vesz. Kezében gyakran biblia:
Hogy kínzaték az Isten egy Fia.

És messze gondol és sóhajt nagyot
S elnézi a sok őszi csillagot.

A Hadak útját. Aztán lepihen
És hazaindul a nagy, bús iven.

Nincs rokona és nincs már könnye se,
Ő hallgat s vár. Ő Erdély özvegye!