Erős vár a mi Istenünk

A Wikiforrásból
Erős vár a mi Istenünk
szerző: Luther Márton, fordító: József Attila

    Erős vár a mi Istenünk,
    Kemény vasunk és vértünk.
    Inségben együtt van velünk,
    Megvált és harcol értünk.
    Kél az ősi rossz,
    Bajvető gonosz,
    Csel vad fegyvere,
    Erőszak ővele,
    A földön ő az első.

    Önnön erőnk csak délibáb
    És bizony esnénk esten.
    De harcba küldte Egy Fiát
    Értünk maga az Isten.
    Kérded-é, ki az?
    Jézus, az igaz.
    Sok had, Egy a fő,
    Nincs Isten más csak Ő,
    Krisztus a Győzedelmes.

    S ha földön ördög nyüzsgene
    És elnyelni akarna,
    Meg nem riadnánk – ellene
    Győz hitünk diadalma.
    A világi úr
    Tombolhat vadul,
    Semmit sem tehet,
    Ő megítéltetett.
    Megrendül egy szavunkra.

    Él, áll az ige igazul,
    Akárki vesse-hányja.
    Táborainkra száll az Úr
    Szent Lelke, adománya.
    Jóhír, nő, család,
    Jószág, test, világ
    Veszhet, vihetik
    Veszendő kincseik', –
    Miénk marad az ország.