Epilógus (Még egy ujjongó éneket próbálnék)
| Epilógus szerző: Juhász Gyula |
Még egy ujjongó éneket próbálnék,
Mielőtt végképp elföd a nagy árnyék,
Egy dalt még, melyben ott zengene minden,
Mi szép volt, nagy volt én tűnt éveimben.
Egy dalt akarnék, melyben tiszta, bátor
Hangon, - szegény haldokló gladiátor,
Elzengeném a Sorsnak, hogy ki voltam
Baljós csillag homályán, eltiportan.
Egy dalt szeretnék, melyben megköszönném,
Hogy elsöpörsz bár, ősi, büszke törvény,
Hogy összetörsz bár, Peer Gyntjét a vágynak
S idő előtt vetsz hűvös síri ágyat:
De mámort adtál, de éneket adtál,
De tavaszom volt, szebb minden nyaraknál,
Volt egy Anyám és egy Annám s kerestem
Valami szép összhangot életemben:
Ezt nem találtam, gyáván és erőtlen,
Világok harcán pajzsom összetörtem.
Kik bízva, győzve tovább énekeltek,
Egy sóhajt küldjetek az elesettnek!