Epigrammák (Kisfaludy Károly)

Epigrammák szerző: Kisfaludy Károly

1.

Zug, morog a zivatar, zajog a zord éjszaki szélvész.
   Néz a lyányka, remeg, s félve karomba omol.
Vivjatok égi tüzek! nem retteg tőletek a hív,
   Sőt vadon árjaitok partra segitik utóbb!
Igy szólék; azalatt kiderül, a lyányka elillan:
   Fény lepi a berket, szivemet éji vihar.

2.

Mily szép s tiszta öröm nyájas szemeidbe tekintnem,
   Menny, föld, s enmagam is, bájgyürüjökbe vegyül;
Kéjökön életerőm gyöngéd hullámban özönlik,
   Bennök halnia kész, általok élni buzog.

3.

Csendes unalmat szül mindennek többszöri nézte:
   Untalan, édes alak! téged imádni öröm.

4.

Többé nem szeretek; minek a sok néma vesződés?
   Mit tegyek? a kegyes int: élni szeretni csak egy.

5.

Nem szólál: s bájos szemeidnek rabja levék már;
   Szólál: hív rabod én s rab magad istenülénk.

6.

Tudni kivánod: mért epigrammám tárgya szerelmes?
   Hát maga a szerelem mért epigrammi tünet?