Epigrammák (Kölcsey Ferenc)

A Wikiforrásból
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Epigrammák
szerző: Kölcsey Ferenc
Cseke, 1829. március 5.



        Ifj. B. Vécsey Miklós Szathmármegye főispáni
        helytartójának beiktatására

Nyugszik az ősz bajnok, de nyomán hős gyermeke felkél
     S lelke hevültében, bátran előre tekint.
Indúlj! im ragyogó pályád messzére kinyílik,
     Hol deli fénnyel atyád csillaga lángol elöl.
Díszes az út, de nehéz; kötelesség terhei várnak,
     Hon s fejedelm tőled kérnek erőhez erőt.
Híve királyodnak ha maradsz majd, s híve hazádnak,
     Vécsey, szent vérnek szent folyadéka maradsz.

    - - -

Aki minap ragyogott az egész országnak előtte,
     S bajnoki lelkével védte megyénknek ügyét,
Szép haza vedd azt most vígan fejedelmi kezekből
     S új életre hevűlj, lángkebelére ha dőlsz.

    - - -

Vécsey száll s más Vécsey kél; két nap ragyog; egyik
     Estveli bibor alatt, reggeli fényben ez itt.

    - - -

Ősz atya homlokodon zöldell a pálma, pihenj el;
     Ifjú pálmádért pályafutásnak eredj.

    - - -

Vécsey, Szathmárnak valamerre határai nyúlnak
     Kedves név, örvend néked öreg s fiatal.
Vécsey hív atya volt, az idősb, mig űle közöttünk;
     Íme jön a fiatalb, s Vécsey hív atya lesz.

    - - -

Van koszorú, de becsesb a szív hálája nemesnek;
     S gyöngyöket a dagadó könny folyamatja halad.
Vécsey, Szathmárnak, Nemes Ősz, hálája feléd száll,
     Vécsey, Szathmárból könnypatak áldja neved;
Visszatekints pályádra, s fiad gyúladjon utánad,
     S könnyeket és hálát majd fog aratni veled.